Sajnos a migráncsoknak nem könnyű sehol, itt pl. az nehezíti meg a dolgokat, hogy a nagyobb bankok nem igazán állnak szóba az emberrel addig, amíg a hosszabb távú tartózkodáshoz kötött rendőrségi regisztráción át nem esnek, ami sajnos csak folyó hó 17-én, Endi úr névnapján esedékes. Majd nem ott köszöntöm fel skype-sörözés keretében, nehogy nagyon rebellpunknak nézzenek a jótét lélek norsk rendőrök. A Lofoten és vidéke Takarékszövetkezetben (3 fiók) senkit nem érdekel a regisztráció, tudok nyitni kb egyhetes elbírálással alapszámlát, de drágábban, mint a nagyobb bankoknál, pl. a kártyahasználat alkalmanként két korona bel- és külföldön egyaránt. A norvégok bankId- t használnak csomóan, ami bankkártya és személyi egyben, na olyanom nem lesz még nekem még egy jó ideig. Hazafelé elhozott egy török srác, aki itt dolgozik a faluban a szomszéd kocsmában. Abban a bankban találkoztunk, ahonnan engem elhajtottak, neki viszont már volt regisztrációs papírja. Otthon manager egy szállodában, az itteni kocsmatulaj meg odajár nyaralni többek közt. Ő is majd kihozná a családot, de neki nem EU-s polgárként kicsit durvább köröket kell futnia.
Beszéltük a román és francia sráccal, hogy mindannyiunknak tökre hiányzik a család, hogy előre jöttünk, de összevetve a nagyszüleink generációjának mennyivel nagyobb szívás volt távol lenni a szeretteiktől. A román nagyfater két év keleti front után még lehúzott hetet Szibériában, a felesége nagyfaterja meg tengeralattjárón szolgált, volt hogy két évig haza se ment, és nem tudott elalvós puszis szmájlit küldeni facebookon a nagymuttinak. És ők általában nem is dönthettek a sorsukról olyan szabadsággal, mint mi, sőt, bűnök nélkül is elvették generációk szabadságát, akár életét is, lásd a hideg tajgán. Szóval nyavalygás berekesztve, mielőtt megkezdődne at all, Tscüss.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése