Telnek a dolgos napok a bázison. Mindennap nagy a pörgés, szombaton munka után egy kis szórakozás is belefért először ittlétünk alatt, de mivel éjfélkor végeztünk, igyekezni kellett, a szomszéd kocsmában kötelező tartozékként szintetizátoros ember osztotta az ütemet és az észt, miközben a részeg helyi erők, az egyik jóga-társ, valamint a korábban nálunk vacsorázó tízfős 12-es asztal is ott kurjongatott. Reine-ban valszeg minden zár egyforma, mert mikor az egyik vicceskedvű kolléga rázárta e sorok íróján kívül még másik négy emberre az egyetlen budi előterébe vezető ajtót, a szobakulcsommal simán kinyitottam, ezzel egyszerre hegylakóvá és McGiverré váltam a helyi és kollegiális szcénában. Sikerült itt megismernem az első lengyelt, aki rajong Putyinért, merthogy erős vezető, meg szerinte Magyarországon is milyen király dolgok történnek. Esküszöm, ő kezdte a politizálást, nem én... Szóval mondtam, hogy szerintem meg nem, és jeleztem, hogy kevéssé sem értünk egyet, inkább hanyagoljuk is a témát. Mindig felvetődik bennem, hogy a putyinisták miért nem Oroszországba mennek vendégmunkásnak, a 21. században miért van valakinek Norvégiában szüksége erős vezetőre (van királyuk, de eszébe sincs a szomszédait fenyegetni, meg nyomorban tartani és nacionalista dumával jóllakatni a köznépet), valamint aki rasszista, az mire számít, ha majd őt kezdik el itt pellengére állítani, beverni az ablakát, a fejét, merthogy elveszi a munkát az itteniektől? Többször találkoztam azzal, hogy a kelet- európaiak kettős mércével mérnek (pl bevándorlózás, feketék becsmérlése), de ők ilyenkor úgy tesznek, mintha őshonos árják lennének Thor kalapácsával fejbekólintva, és előjogaik lennének bárkivel szemben. Érdekes hozzáállás, csak éppen pont túlkompenzálásnak tűnik. Egy lengyel hazafinak általában az orosz nacionalizmus is eléggé fájó tapasztalat, volt pl. a katyn-i tömeggyilkoság, meg volt olyan lengyel közmondás, hogy "a németek a földünket akarják, az oroszok a lelkünket." Úgy látszik, van aki odaadja néhány napszemcsis félmeztelen képért egy egykori drezdai KGB-rezidens DJ-ről, hát ilyen az élet. Az aktív intézkedések és a propaganda őrülten hasít, kiváló szakmai teljesítmény, kár, hogy Európa nagyon meg fogja sínyleni, hogy lassan a saját lakossága is kezd benyalni mindent.
Viszont már majdnem van működő számlám a takarékban, és a múltkor a francia gyerek biciklijével mentem a boltba, kipróbáltam pár kraftsört, úgyhogy van ok a bizakodásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése