Gigantikus csá kedves olvasóimnak!
Rég volt már, hogy utoljára írtam, először a hazaútról, aztán a kalandos visszaútról szerettem volna, most meg már a csordogáló eseményekről is szeretnék írni, úgyhogy össze-vissza fogok ugrálni térben és időben. Többek közt azért is lelkesedtem be újra, hogy írogassak, mert bebizonyosodott, hogy a családomon és a haverokon kívül mások is olvassák a blogot, mikor találkoztam egy magyar fotós csoporttal, amint havat lapátoltam az étterem előtt, üdvözlet nekik innen is!
Az eleje nyitás után izmos volt, mert a főszakáccsal ketten toltuk két hétig, aztán nekem érkezett segítség, azóta Misivel tevékenykedünk az étteremben néha nehezített pályán, pl. három napig net nélkül, nem üzemelő kártyaolvasókkal, és igazolt távollétemben előzetes bejelentés nélkül beköszöntő teltházzal, semmiből érkező csoportokkal. Pár napig a sziget egy behavazott alagút és hófúvás miatt elszigetelődött, benne voltunk a tv-ben, a helyzetjelentő helikoptert hallottam is elzúgni fölöttünk, de annyira nem volt vészes. Csönd volt, mindenki lapátolt, sétált, autókat szabadított ki, de hangos szó, csúnya beszéd nélkül. Föntebb Ramberg környékén a lavinaveszély miatt kitelepítések is voltak, de pár nap alatt helyreállt a közlekedés.
Ráhúztam a norvégtanulásra, kevesebb melóval már jut rá időm és erőm egyaránt. Tavasszal intenzív nyelvtanfolyam is lesz a szomszéd faluban az iskolában. Az alapszintet kihagyom, az most kezdődött, de azt már magamtól kb elértem, vagy most még azt hiszem... A főszakáccsal ketten vagyunk fiúk és összesen hárman nem lengyelek. Van egy svéd néni, aki nem tudom, mit csinál ott, 1 hónap norvégul tv-zés után és a svéd szavak elhallgatása mellett le tudna vizsgázni, de valszeg csakúgy, mint otthon, kell a papír...
Csodálatos északi fények vannak néhanap, jan. 31-február 1. volt nagyon erős aktivitás, addig idén nem is láttam. Jönnek otthoni haverok pár napra, nagyon remélem, hogy kipipálhatják ezt is. Bevezetésként most ennyi, jelentkezeni fogok, aláss szolgája!
