Hát, újra itt, vagy valami ilyesmi. Szerencsére az achilles-szakadás után pont időre sikerült felépülni, és február elején visszajöhettem Reine-ba. Nem túl megerőltetően tolom napi 5-6 órákkal átlagban, de ez a lábamnak is pont megfelel, majd kidolgozom magam a szezonban. Jó volt a tavalyi arcok közül sokakat viszontlátni, a meló mellett szociális tevékenységek is beleférnek az időbe (hefnatafl/viking sakk a karbantartó sráccal, sörözés, Korol i Shut dalok hallgatása és kórusban vonyítása a litván-orosz főszakáccsal), de magányos farkasként sem unatkozom: norvég műsorokat nézek tanulásképp a tableten appról felirattal, igyekszem kondizni és lábat tornáztatni (szerencsére a jobb lábam már nem annyira hasonlít egy 11 évesére, mint decemberben), valamint tervben van, hogy a szalonnával súlyosbított sajtos-tejfölös tésztán túl is elmerülök majd a kulináris világban, igaz munkanapokon bent kapok vacsorát, a boltban meg szinte mindig van leértékelt húsgolyó, úgyhogy hosszú projekt lesz. Sajnos továbbra is rossz és időrabló szokásom az otthoni hírek olvasgatása több forrásból is, de a végén még túlzottan jólérezném magam, meg kell a tudat, hogy itt chill van, nyugalom és béke, ikke stress, ahogy a norvégok mondják.
Az étterem továbbra is az érdekességek és a kultúrák találkozásának birodalma. Múltkor volt egy indonéz csoport, akik közül tízen érkezéskor gond nélkül kivágták a hordozható rizsfőzőt az asztalra, the party started és rendeltek hozzá halat, ami kicsit ledöbbentette a helyi erőket. Én reggeliztettem őket, jó móka volt. 18 ember ki-be járkált fényképezni, enni, melegedni a reggeli teljes időtartama alatt, de a reggeli után diszkréten kattintottam a zárat az ajtón, hogy legalább fel tudjak takarítani utánuk, és jött a főnökasszonyom, hogy be ne engedjem őket, akárhogy dörömbölnek, hiszen egyszer már elindultak. Rókamosollyal jeleztem, hogy ez no country for cold people, és ennyiben maradtunk, hamarosan repítette őket a busz Tromsø felé egy atomnyugodt, szerintem leszedált norvég sofőr biztos kezeitől vezérelve.
Tegnap volt egy kedves londoni magyar pár is a vendégek közt, dumcsiztunk egy jót, adtam pár tippet, felhívtam figyelmüket a vasárnapi boltban történő alkoholvásárlás lehetetlenségére. Amúgy mostanság felülreprezentáltak a franciák, olaszok, kínaiak. Már nem olyan gyakori és brutál az északi fény itt fölöttünk, de mennek túrák más helyekre és ez a hónap még erről fog szólni.
Nna, kezdésnek ennyi. Dobok pár fényképet a végére:
