Héjj,
Tavasz óta bezony nem írtam, pedig volt minden, mint a búcsúban, emberek jöttek-mentek, a tavalyi heroikus küzdelem után a karatés bajtársnő, Anita is visszatért egy 3 hetes brutális szezonkezdő zúzás erejéig. A főszezonnak 6,5 emberrel (egyikük félállásban) vágtam neki, északi és közepesen kelet-európai 5 lánnyal és 2 sráccal. 3 svéd, 2 cseh, 1 lengyel, 1 angol (őt tavaly stopposként felvettem Fredvang magasságában, dumáltunk, majd küldött egy cv-t, néhány keményebb este után azon nevettünk bárcsak ki se tette volna a hüvelykujját, vagy várt volna még egy autót a magyar Skoda Octavia elhaladtáig...)
Brutál volt pár hét, voltunk elegen, de mindig történik valami, betegség, ilyesmi, szóval elég rugalmas a munkaidőm, de korántsem olyan vészes 250-300 órás hónapjaim vannak, mint tavaly. Várhatóak tektonikai mozgások a személyzetben, de még nem írok róla, csak gondolkodom a megoldáson. Volt idő pár kisebb túrára is, Kvalvika, Reinebringen, ahová megépítették a serpák a lépcsőket, jó magas lépcsőfokok és bazisok van belőlük, ki lehet dögleni rendesen.
 |
| Hajnali Reine a Reinebringen-ről |
Kismaci megkezdte az ovit, az óvónők kiképzést kaptak az anyukájától olyan magyar szavak elsajátítására, mint a pisi meg kaki, mert bár angolul és norvégul is csomó mindent megért, de Kulturkampf és nordnorsk ide, vagy oda, máshogy nem fog szólni, oszt nézhetnek. "A nem akarok a rontás autóba ülni" egyelőre nem képezi a az óvónők képzési anyagának részét, elég, ha én tudom, hogy most épp lázadás és rebellpunk percek következnek.
 |
| Az ovi mögöttes területe |
Végezetül hadd valljam be, hogy nagy motivációt jelentett a blogolás folytatására Tünde és Krisztián látogatása az étteremben, ők jegyzik Az élet sója blogot, remek összefoglaló Lofotenről, jól be vagyok linkelve, tök sokan olvasták azóta a hunviking sagákat, ideje volt frissíteni.
