Elég rendesen megy a pörgés az üzemben, a korábbi hetekhez képest az óraszámok is növekedtek, ebédidőben is be-behívják valamelyikünket dolgozni hetente egy-két alkalommal. Igyekszem munka közben minél többet gyakorolni a norvégot, múltkor egy 15 fős asztaltól vettem föl csak norvégul rendelést italra, egy 10 főstől meg mindenre. Nem egy kíméletes tanulási módszer, de hatékony, agyi fogaskerekeim csikorgása zúgássá áll össze, miközben a fejemben lakó kis troll csendben elpityeredik a 4. visszakérdezésnél. Kollégáim a bátorság és a hülyeség nemes keverékeként tekintenek ilyen magánakcióimra, amúgy én is, mikor gyöngyöző homlokkal baktatok a pénztárgéphez beütögetni a rendelést. A múltkor nagyon aranyos francia idősekkel dumcsiztam, van egy magyar barátjuk is odahaza, és a bácsika a magyar nyelv nehézségeit ecsetelendő kérte, hogy mondjam meg, milyen saját szavunk van a komputerre. Ízlelgették a számítógépet egy kis ideig. Volt egy egykori keletnémet csóka is, aki akcentus nélkül mondta, hogy Balatonfüred, évekig odajártak találkozni az NSZK-s nagybátyjával, valamint örült, hogy nekünk kelet-európaiaknak még mond valamit az, hogy Svolværben látott egy trabantot előző nap.
Tegnap a szabadnapomon a főnököm elhívott túrázni a Kvalvika-öbölhöz, nagyon szép volt, csak kicsit felhős volt, és nem lettek túl jók a képek. Sokat dumcsiztunk, őt is érdekli a történelem, megállapodtunk, hogy azért nem olyan rossz érzés, hogy a 9-10. században az őseink Európa rosszfiúi voltak. Valszeg a dumcsink során más már halálra unta volna magát, mi viszont sokat megtudtunk a másik országának történelméről és társadalmi viszonyairól. Jelenthetem tehát, hogy a hobbitörténész lepcsesszájúak túrázással kiegészített foglalkozása elérte célját.
 |
| Az öböl, ami miatt túráztunk és nagyon szép, de ez kevéssé látszik a képen |
 |
| Kicsit nacionalisták errefelé a népek |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése