Hát mi folyik itt Lofotenen? Elvileg 21 fok van, de inább több! Nem tudok végigmenni az utcán uniformisban (fekete ing, nadrág, cipő), mert odakozmálok a flaszterra. Irigykedve nézem a fényes nappal sört ivókat (utepils, a kint fogyasztott sörre külön szavuk van, micsoda kultúrnép), mert bár kívánná a szervezet a folyadékbefecskendezéses hűtést és irányított zsibbasztással agylassítást, este meló, de már lenyomtunk egy turnus 52 fős ebédet ma. Összeurópai nyugdíjasokkal tömött buszokat ont magából a moskenesi komp, ezrek lepik el a nyugalom és béke helyeit, már az átkelés során adrenalinfröccsel az agyukban két Apfelstrudel és Ostekake recept megbeszélése között feszülten várják, mit kapnak pl nálunk enni, lesz-e édesítőszer a kv mellé, vajon elzárták-e a gázt otthon, és kíhúzták-e a vasalót, nade sebaj, mert az unokák, esetleg Hans a szomszédból úgyis megy virágot locsolni. Opák bütykölgetik a fényképezőgépet, még egyszer utoljára szétszedik és összerakják, hogy biztos elsüljön, amikor kell. Újratépőzárazzák a zokni-szandál kombót, kiszálláskor satyi fel és hajrá! Partraszállás, ajtónyitás, üdvözlő beszéd, büfé, vagy egy-két fogásos ebéd, győzelem a csatatéren, továbbnyomulás, szabadprogram. Hát, így megy ez. A hosszú nappalokon még dob egyet a jó idő, mindenki nagyon sokáig fent marad, pedig a nap már lemegy, és marad egyfajta félhomály az éjszaka közepén, de pár hét és sötétbe fordul az átmeneti alkonyat, már az utcai lámpákat is elkezdték felkapcsolni egy hete.
Tegnap a tengerparton megtartottam életem első norvégóráját egy lengyel és egy román sorstársamnak, vak vezet világtalant alapon, csakúgy, mint a hadifogolyból lett orosztanárok, pár leckével előrébb járva.
Zajlik az élet, adás vége, mivel mással búcsúznék, mint egy jó kis VHK számmal a Napról. Hejjhejj
 |
| Sirályfióka bizonytalankodik, szülei valszeg hőgutát kaptak, ma nem akarták leszedni a fejem. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése