Megérkezett a D-számom, ami az itteni rövidtávú munkavállaláshoz kell, de ez az előszobája annak is, hogy bankszámlát tudjak nyitni, pedig lassan fizunap... Gyalogsági ásóval centiről centire ásom be magam, haladva a rugalmasan kirobbanthatatlan állapot felé új tevékenységi körzetemben, Norgéban. Reggel Leknes, 1,5 óra busszal, ott van a legközelebbi bankfiók. Nekem mákom volt, az egyik lengyel csajnak elküldték haza Polskába, miközben itt dolgozik és lakik. A bürokrácia itt is hasít, de egy hetet ígértek, azt be is tartották.
Az északi nyár egy kicsit keményebb arcát mutatja mostanság, ma 8-9 fok volt, esett is, majdnem 40km/h északi széllel, relatív hőérzet 5-6 fok. Ja, hideg volt. A fjord túlsó oldalán van a bolt, kb egy óra séta oda-vissza, közben viaskodtam az elemekkel. Még mindig lenyűgöz ez a környezet, a hatalmas természeti erők nap mint nap vágják az arcomba hatalmukat, én pedig alázattal kérek engedélyt csodálkozni. Nem csoda, hogy az ehhez hasonló izlandi tájak (és ki tudja még milyen,erjesztett, égetett, erdőben talált, vagy megnyalogatott szubsztanciák) olyan zenékre ihletik az általam mélyen tisztelt Sólstafir zenekart, amilyenekre. A nevük izlandiul a felhők közt áttörő napsugarat jelenti, ami elég nagy flash nekem is mindig. Külön küldöm Tomi cimborámnak, aki megismertette velem a zenéjüket, és a tudós sörfőzőknek, akikkel kalákában címkézés közben a raktárban hallgattuk, és Dani úr magyarosította Sósfasírtra, mert annak legalább van értelme. Nézzétek a képeket, hallgassátok meg a lángoló zongorás csókát és kollégáit, és nyugodjatok le, ha idegesek vagytok, és lelkesedjetek, inspirálódjatok (nehéz szó), ha magatok alatt lennétek. Nekem bejön. Tessék parancsolni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése