Drága barátaim!
Engedve a grafomániának és a finom utalásoknak, innentől hosszabb formában írok élményeimről a messzi északon. Korábban hírlevélben tájékoztattam az érdeklődőket külföldi portyáimról, aztán fészbukkon, ez az 5., de az első norvég kaland, úgyhogy rögtön a blog 5.1-es verzióját toljuk. Vágjunk is bele!
Szóval a Lofoten-szigeteken, Reine községben, bőven a sarkkör fölött nyomom, pincérkedés egy hotelben, ami igazából nem is hagyományos hotel, hanem a falu régi halászkunyhóiból (rorbuer) áll, egy központi, nagy épület a recepció és étterem (Gammelbua). Kis kommunánkban a két hivatalos nyelv a lengyel és az angol, a norvég mindenkit csak öszezavarna. A csapat kb fele lengyel, 2 norvég (köztük az étteremvezető), 3 svéd, 1 litván, 1 észt, 1 román és 1 magyar (én). A konyhában igen elterjedt a Kelet-Európában széles körben használt "k**va", de igen változó jelentéstartalommal, pl. " ezt most elrontottuk", "jajj, ez forró", "telik az idő, és még nem vagyunk kész", illetve " azt a fogást máshová kellett volna vinni, kérlek alássan". A faluban két szálló van, az egyikben laknak a régi arcok és a szerencsések, a másik a lepukkantabb, ahol lakunk mi pl. a román pincérsráccal, aki szomszédom is. A helyi munkaközösségi folklórban leginkább gipsy house-ként emlegetik az épületet, de legalább senki nem téveszti el. Május közepére fel kellet volna újítani, de még dolgoznak rajta a melósok jó nagy zajjal.
Hihetetlen a táj, az állandó világos és az időjárás gyors változása. Néha magam sem hiszem el, hogy pikk-pakk ideteleportáltam (23 óra alatt, 2 repülőúttal, Bodø-ből rövid éjszakázás után 3 óra kompozással), de itt vagyok, a szezonra biztosan, mert így a legkönyebb belépőt váltani Norvégiába folyékony nyelvtudás nélkül, aztán meglátjuk. Eddig okés.
Hajra!
VálaszTörlés