Reine, Reine, Seemannreise

Jelentem, hogy az északi és keleti vándorcirkusz tagjai részvételével motorcsónakos kirándulás került végrehajtásra Lofoten partvidékén összekovácsolás-jelleggel és céljából. Szerencsére ugyanannyian érkeztünk meg, mint ahányan elindultunk, senki nem esett vízbe, nem vert bennünket tarkón zuhanórepülés közben egy kancsal sirály, az orkák és más bálnafajok máshol vadásztak, és a portyázó orosz tengeralattjárók sem pont ott merültek fel. Hihetetlen szép volt, az arcunkba csapódó tengervíz kimosta a gondolatokat az agyamból, hogy aztán még több rohanjon meg. Száz éve elhagyott halászfalu romjait láttuk a parton, azt a sekély partmenti víz miatt hagyták el, mikor a kis vitorlások nagyobb halászhajóknak adták át a helyüket. Egy másik kis falu az ötvenes években néptelenedett el, mert a kormány inkább elköltöztette őket máshová, a zord körülmények miatt nem érte meg a közszolgáltatásokat fenttartani, a gyerekek addig a hegyen átkelve jártak iskolába minden második héten. Lofoten déli részén van egy tenger által kimosott barlang is, ahol 3-4000 éves rajzok vannak a falon, ez a vad, kőkemény táj kb 10000 éve lakott, én meg magamban azon szüttyögök, hogy az első héten eltört az mp3 fülhallgatójának a vezetéke.... szánalmas. 21st century digital boy (Bad Religion, ha esetleg meghallgatnátok). Fényképeztem sokat, kivéve mikor akkorákat huppantunk a hullámokon, hogy majdnem leküldtem a halaknak a telefont, és a végére úgy elgémberedett a kezem a hidegben, hogy alig bírtam fogni, ezért úgy szorítottam, hogy belelógott a kezem. Kiváló. A szakácsok időben jeleztek, hogy húzni kell haza, mert az ötös asztal türelmetlen lehet már, de rendesen. A sztori háttere, hogy a második napomon kiküldtek egy asztalhoz, megnézni, hol tartanak az előétellel, ahol nem is ült senki, ők máig röhögnek ezen, szerintem kicsit uncsi, de sebaj. A lengyel takarítók gruppenführerének szülinapja volt, közös vacsora steakkel és tortával, hazajöttem csak átöltözni, de majdnem elalszok a sűrű nap és a teli has miatt. Most pedig akkor tán be is fejezem, mielőtt a 35 fokban úgy nem döntötök, hogy eddig és netovább! Majd pakolok képeket is, de az arckönyv valahogy könnyebben csatol be. Zenét viszont kaptok:
Szóljon egy ideillő dal!