A román srác 3 hét ittlét után tudta meg hogy van egy konditerem a faluban, amit mi ingyen használhatunk, de erről senki nem szólt, mikor idejöttünk. Ma nekikezdünk a gyúrásnak, lájtossan, a franc akar lesérülni egyből. Vicces, hogy szinte semmi infónk nincs a saját munkahelyünkről, de pont ez motivál, hogy utánajárjunk dolgoknak, beszéljünk egymással. Van jóga is, egyelőre számomra nem ismert napokon, reggel ötkor. Köszimán, de csak esténként dolgozom, úgyogy arra még el kell szánni magam, vagy szabadnapkor, ha éppen van, megyek. A román srác hasonló cipőben jár, mint én, család otthon, neki két kisgyerek, ugyanaz az életkor, skóciai munkatapasztalat, és ő is előre jött, hogy kihozza majd őket, ha lesz biztos helye. A srác szerint a román és magyar üzleti és politikai "elit" ugyanazt a kurzust végezte el, én valami ilyesmi címet adnék neki: "Hogyan tegyük jobb sorsra érdemes népeink sorsát nehezebbé cserébe saját hatalmunkért?" Csillagos ötöst kapnának, az tuti. Van egy francia srác a másik oldali szomszéd szobában, metálarc és karbantartó Å-ban (ejtsd: Ó, igen, egybetűs helységnév) a szabadtéri múzeumban. Szokott néha az ottani pékségből kimaradt aznapi kenyeret meg fahéjas buktát hozni a kóterba, dumcsizgatunk esténként meló után néha, és leesett állal hallgatja történeteinket a keleti valóságról, de francúszkijéknál sem fenékig tejfel az élet. A román srác egyébként oda nősült, szóval vágja, mizu arrafelé. Tegnapelőtt gyönyörű idő volt, a tengerparton elsétáltam a szomszéd faluba és vissza, az aznap esti munkával együtt már igen fárasztó nap lett, de megérte. Például az ilyene képek miatt Akkorhát, gyúrunk, vazze? Sportra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése