Az alábbi novella pusztán a képzelet szüleménye. Jedlik Ányos sem volt tudomásom szerint vámpírvadász, de ha Hollywoodban Abraham Lincoln az lehetett, szerintem ő még sokkal sikeresebb is lehetne. Ajánlom a feleségemnek és a nővéremnek, akik nálam sokkal jobban ismerik a vámpíros történeteket, filmeket, de tudtukkal egyik sem játszódik részben sem a vidéki Magyarországon, szóval itt az ideje.
Nagy időknek ugyan vannak nagy tanúi, de sokszor az átlagembernek fogalma sincs, mi zajlik a történelem kulisszái mögött, és talán jobb is ez így. Néha megérinti a történelem szele azokat, akik pedig maguk is teljesen átlagosak, nagy tetteket vihetnek végbe, de megesik, hogy elsőre csak mások látnak bennük valami különlegeset, hogy ezt egyáltalán ki tudják hozni magukból. Laci atya is ilyen, korábban teljesen átlagos életet élő ember volt, vallásos neveltetésben részesült, papi pályára lépett, ugyanakkor mindig is vonzódott a természettudományokhoz, amikben az Isten által teremtett világ bonyolult óraművét látta, ahol minden mindennel összefügg. Ebben nagyon hasonlított Jedlik Ányosra, akinek távoli, oldalági leszármazottja volt, hiszen a tudós papnak nem volt saját családja. Minderről Laci atya nem is tudott semmit, élte a vidéki plébánosok életét kis közösségében.
Ebből a viszonylag kiszámítható, az elhivatottak számára is néha egyhangú életből rángatták ki a Vatikán titkos "Ezüstkereszt" nevű, csak a beavatottak számára ismert rendjének démon- és vámpírelhárítással foglalkozó 1-es igazgatóságának 103-as, a kelet-európai elhárítási területtel foglalkozó főosztályának munkatársai, akik egy római út során beszervezték és kiképezték. Természetesen az utat az igazgatóság az egyház hierarchiájára befolyást gyakorolva intéztette el a magyar klérussal Laci atya számára. Ennek során tudtak olyan körülményeket teremteni, hogy a megközelítés előtt közelebbről megismerjék és még egyszer leellenőrizzék a leendő magyar vámpírvadászt, illetve a pozitív döntés után megkezdhették felkészítését a rá váró súlyos lelki terhekre, meg kellett ismerkednie a pusztakezes önvédelem és a különleges fegyverek használatának alapjaival is a korábban általa csak rémmesék szereplőiként kezelt vámpírokról szóló ismeretek mellett. Laci atyát az illetékes elhárítószerv már korábban tanulmányozta, tudtak a Jedlik Ányossal való távoli leszármazotti rokonságról, ezért is tartották látókörükben a fiatal papot, hiszen Ányos a 19. század egyik magyar vámpírvadásza, az emberi világ őre volt, aki találmányait az emberiség haladásának szolgálatába állította, de pl. a szikvíz feltalálásakor a szentelt szikvizet rögtön be tudta illeszteni a vámpírvadász ügynökök fegyvertárába, ami hozzájárult az évszázados béke fenntartásához, miután néhány renegát vérszívó megismerkedett annak maró hatásával.
Laci atyát a kiképzés után "kapuőr" beosztásban egy másik vidéki plébániára helyeztette a szervezet. Egy kapuőr dolga az, hogy egy olyan helyen teljesítsen szolgálatot, ahol a történelem során már észleltek vámpírokat. A kis hegyi falu mellett az erdőben, ahol plébánosi szolgálatot látott el, egy olyan udvarház romjai voltak, aminek kiterjedt pincerendszerébe befészkelte magát Vlad Tepes, azaz Drakula egyik vámpírrá változtatott szolgája, amikor az urát 1462-ben elfogatta és Visegrádon bebörtönöztette Hunyadi Mátyás királyunk (nem vámpír mivolta, hanem más üzelmei miatt). Az udvarházat 1514-ben Dózsa felkelői felégették, soha nem is épült újjá, de a romok alatt sötét erők szunnyadtak. Az évszázadok során a felderítési információk szerint több helyi lakost változtatott a szolga vámpírrá, de az egyensúly érdekében hosszú idő óta béke honolt ezen a tájon, ami ugyanakkor nem jelentette azt, hogy az Ezüstkereszt ne tartotta volna megfigyelés alatt a helyet. Laci atya is gyakran járt erre kirándulni, és olyan nyomok után kutatott, ami a sötét erők aktivitását mutathatták (furcsa gyomnövények megjelenése, esetleg a növényzet kiszáradása, tehéntej elapadása a környéken, kiszívott vérű állatok, ilyesmi). Új szolgálati helyén gyorsan beilleszkedett a közösségbe, szerették a faluban, ahol az élet örömeinek megélése mellett ki nem mondott és talán csak pletykákban kibeszélt sérelmek, generációk fájdalma, eltékozolt tehetsége, csalódásai és az elfojtott indulatok porként lepik be a lelket, amit hasztalan próbálnak az arra hajlamosak a kocsmában sörözve, vagy otthon a saját borukkal, pálinkájukkal lemosni. Az atya sem vetette meg a földi örömöket, szeretett lejárni a falubeliekkel poharazgatni a kocsmába, misézett, hét közben hittanórát tartott egy maroknyi általános iskolásnak, és sajnos egyre többször temetett a fogyatkozó, jövő nélküli faluban, amelyről elfeledkezett a 21. század oly sok magyar vidéki településhez hasonlóan.
A faluban békésen csordogált az élet, de valami hónapok óta lógott a levegőben, a felettes szervek havi tájékoztatása ugyan szűkszavú volt, de figyelmeztetésként is hatott, hogy Európa más részein újra összecsapások törtek ki az Ezüstkereszt és vámpírok erői között (angol nyelvterületen csak "V-empire" becenévvel illették őket). A jövendölések és a korábbi évszázadok tapasztalatai szerint mindig akkor tör ki újra a konfliktus, mikor az emberi ostobaság és az erőszak a káosz felé taszította a világot. Ez mindig éhínségek és nagyobb háborúk idején felbátorította a sötétség erőit, hiszen az "ütközetben eltűnt" katonák, a rabszolgáknak eladott, vagy a háborúk elől menekülő emberek közül sokakat tudtak átváltoztatni, vagy zsákmányként elejteni úgy, hogy senki nem kereste őket. Sajnos a világ ismét egy ilyen fázisba ért, egyre nehezebb volt objektív módon tájékozódni, főleg, amikor maguk a hatalom birtokosai is álhíreket és hazugságokat terjesztettek az indulatok szítása érdekében.
A legfrissebb, titkosítottan érkező tájékoztató olvasása közben Laci atyának kiszáradt a torka, és felállt a szőr a hátán. Belekortyolt tejeskávéjába, de azt kívánta, inkább ír kávét csinált volna... Az elemzők szerint a következő néhány hónapon, esetleg héten belül várható, hogy az ellenőrzés alatt tartott objektumokban akár évszázadok után felébredhetnek a szunnyadó sötét erők és egyesülhetnek a világ anarchiába forduló részeiről hozzájuk áramló frissen átváltoztatott vámpírokkal (a szakma őket illegálisként kezelte, hiszen az objektumok a béke értelmében védettek voltak évszázadok óta, valamint a frissen átváltoztatott vámpírok többnyire nem is voltak ismertek az elhárítószervek számára). A globalizáció következtében a világban az ellenséges erők mozgását egyre nehezebb volt nyomon követni, hiába voltak a rendnek ügynökei szerte a Földgolyón. Mivel Európában egyre kevesebb volt a pap, akik közül a szolgálat toborozni tudott volna, engedélyezték helyi segítők beszervezését bizalmi alapon, teljes titoktartás mellett. Megindult a nemzetközi információcsere is a felekezeti ellentéteket az emberiség érdekében félretéve a zsidó, keresztény (protestáns és ortodox is), iszlám, buddhista, hindu és más vallásokat képviselő ügynökségek között. A kevert vallású országokban munkacsoportok alakultak, és hírigényeket fogalmaztak meg a terepen csoportokban vagy önállóan dolgozó vadászok és a kapuőrök felé, illetve feladatokat szabtak meg számukra.
Laci atya végigolvasta az összefoglalót, hosszan imádkozott, hogy a Jóisten megmutassa neki a helyes utat, hogyan védhetné meg a rábízott közösséget, kiket válasszon maga mellé, majd elintézett pár telefont, átöltözött, és elindult a kocsmába.
Nagy időknek ugyan vannak nagy tanúi, de sokszor az átlagembernek fogalma sincs, mi zajlik a történelem kulisszái mögött, és talán jobb is ez így. Néha megérinti a történelem szele azokat, akik pedig maguk is teljesen átlagosak, nagy tetteket vihetnek végbe, de megesik, hogy elsőre csak mások látnak bennük valami különlegeset, hogy ezt egyáltalán ki tudják hozni magukból. Laci atya is ilyen, korábban teljesen átlagos életet élő ember volt, vallásos neveltetésben részesült, papi pályára lépett, ugyanakkor mindig is vonzódott a természettudományokhoz, amikben az Isten által teremtett világ bonyolult óraművét látta, ahol minden mindennel összefügg. Ebben nagyon hasonlított Jedlik Ányosra, akinek távoli, oldalági leszármazottja volt, hiszen a tudós papnak nem volt saját családja. Minderről Laci atya nem is tudott semmit, élte a vidéki plébánosok életét kis közösségében.
Ebből a viszonylag kiszámítható, az elhivatottak számára is néha egyhangú életből rángatták ki a Vatikán titkos "Ezüstkereszt" nevű, csak a beavatottak számára ismert rendjének démon- és vámpírelhárítással foglalkozó 1-es igazgatóságának 103-as, a kelet-európai elhárítási területtel foglalkozó főosztályának munkatársai, akik egy római út során beszervezték és kiképezték. Természetesen az utat az igazgatóság az egyház hierarchiájára befolyást gyakorolva intéztette el a magyar klérussal Laci atya számára. Ennek során tudtak olyan körülményeket teremteni, hogy a megközelítés előtt közelebbről megismerjék és még egyszer leellenőrizzék a leendő magyar vámpírvadászt, illetve a pozitív döntés után megkezdhették felkészítését a rá váró súlyos lelki terhekre, meg kellett ismerkednie a pusztakezes önvédelem és a különleges fegyverek használatának alapjaival is a korábban általa csak rémmesék szereplőiként kezelt vámpírokról szóló ismeretek mellett. Laci atyát az illetékes elhárítószerv már korábban tanulmányozta, tudtak a Jedlik Ányossal való távoli leszármazotti rokonságról, ezért is tartották látókörükben a fiatal papot, hiszen Ányos a 19. század egyik magyar vámpírvadásza, az emberi világ őre volt, aki találmányait az emberiség haladásának szolgálatába állította, de pl. a szikvíz feltalálásakor a szentelt szikvizet rögtön be tudta illeszteni a vámpírvadász ügynökök fegyvertárába, ami hozzájárult az évszázados béke fenntartásához, miután néhány renegát vérszívó megismerkedett annak maró hatásával.
Laci atyát a kiképzés után "kapuőr" beosztásban egy másik vidéki plébániára helyeztette a szervezet. Egy kapuőr dolga az, hogy egy olyan helyen teljesítsen szolgálatot, ahol a történelem során már észleltek vámpírokat. A kis hegyi falu mellett az erdőben, ahol plébánosi szolgálatot látott el, egy olyan udvarház romjai voltak, aminek kiterjedt pincerendszerébe befészkelte magát Vlad Tepes, azaz Drakula egyik vámpírrá változtatott szolgája, amikor az urát 1462-ben elfogatta és Visegrádon bebörtönöztette Hunyadi Mátyás királyunk (nem vámpír mivolta, hanem más üzelmei miatt). Az udvarházat 1514-ben Dózsa felkelői felégették, soha nem is épült újjá, de a romok alatt sötét erők szunnyadtak. Az évszázadok során a felderítési információk szerint több helyi lakost változtatott a szolga vámpírrá, de az egyensúly érdekében hosszú idő óta béke honolt ezen a tájon, ami ugyanakkor nem jelentette azt, hogy az Ezüstkereszt ne tartotta volna megfigyelés alatt a helyet. Laci atya is gyakran járt erre kirándulni, és olyan nyomok után kutatott, ami a sötét erők aktivitását mutathatták (furcsa gyomnövények megjelenése, esetleg a növényzet kiszáradása, tehéntej elapadása a környéken, kiszívott vérű állatok, ilyesmi). Új szolgálati helyén gyorsan beilleszkedett a közösségbe, szerették a faluban, ahol az élet örömeinek megélése mellett ki nem mondott és talán csak pletykákban kibeszélt sérelmek, generációk fájdalma, eltékozolt tehetsége, csalódásai és az elfojtott indulatok porként lepik be a lelket, amit hasztalan próbálnak az arra hajlamosak a kocsmában sörözve, vagy otthon a saját borukkal, pálinkájukkal lemosni. Az atya sem vetette meg a földi örömöket, szeretett lejárni a falubeliekkel poharazgatni a kocsmába, misézett, hét közben hittanórát tartott egy maroknyi általános iskolásnak, és sajnos egyre többször temetett a fogyatkozó, jövő nélküli faluban, amelyről elfeledkezett a 21. század oly sok magyar vidéki településhez hasonlóan.
A faluban békésen csordogált az élet, de valami hónapok óta lógott a levegőben, a felettes szervek havi tájékoztatása ugyan szűkszavú volt, de figyelmeztetésként is hatott, hogy Európa más részein újra összecsapások törtek ki az Ezüstkereszt és vámpírok erői között (angol nyelvterületen csak "V-empire" becenévvel illették őket). A jövendölések és a korábbi évszázadok tapasztalatai szerint mindig akkor tör ki újra a konfliktus, mikor az emberi ostobaság és az erőszak a káosz felé taszította a világot. Ez mindig éhínségek és nagyobb háborúk idején felbátorította a sötétség erőit, hiszen az "ütközetben eltűnt" katonák, a rabszolgáknak eladott, vagy a háborúk elől menekülő emberek közül sokakat tudtak átváltoztatni, vagy zsákmányként elejteni úgy, hogy senki nem kereste őket. Sajnos a világ ismét egy ilyen fázisba ért, egyre nehezebb volt objektív módon tájékozódni, főleg, amikor maguk a hatalom birtokosai is álhíreket és hazugságokat terjesztettek az indulatok szítása érdekében.
A legfrissebb, titkosítottan érkező tájékoztató olvasása közben Laci atyának kiszáradt a torka, és felállt a szőr a hátán. Belekortyolt tejeskávéjába, de azt kívánta, inkább ír kávét csinált volna... Az elemzők szerint a következő néhány hónapon, esetleg héten belül várható, hogy az ellenőrzés alatt tartott objektumokban akár évszázadok után felébredhetnek a szunnyadó sötét erők és egyesülhetnek a világ anarchiába forduló részeiről hozzájuk áramló frissen átváltoztatott vámpírokkal (a szakma őket illegálisként kezelte, hiszen az objektumok a béke értelmében védettek voltak évszázadok óta, valamint a frissen átváltoztatott vámpírok többnyire nem is voltak ismertek az elhárítószervek számára). A globalizáció következtében a világban az ellenséges erők mozgását egyre nehezebb volt nyomon követni, hiába voltak a rendnek ügynökei szerte a Földgolyón. Mivel Európában egyre kevesebb volt a pap, akik közül a szolgálat toborozni tudott volna, engedélyezték helyi segítők beszervezését bizalmi alapon, teljes titoktartás mellett. Megindult a nemzetközi információcsere is a felekezeti ellentéteket az emberiség érdekében félretéve a zsidó, keresztény (protestáns és ortodox is), iszlám, buddhista, hindu és más vallásokat képviselő ügynökségek között. A kevert vallású országokban munkacsoportok alakultak, és hírigényeket fogalmaztak meg a terepen csoportokban vagy önállóan dolgozó vadászok és a kapuőrök felé, illetve feladatokat szabtak meg számukra.
Laci atya végigolvasta az összefoglalót, hosszan imádkozott, hogy a Jóisten megmutassa neki a helyes utat, hogyan védhetné meg a rábízott közösséget, kiket válasszon maga mellé, majd elintézett pár telefont, átöltözött, és elindult a kocsmába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése