Hibrid fenyegetés Norvégia ellen(?)

Az NRK (Norsk Rikringskasting/a norvég királyi médiaszolgáltató) Finnmark honlapján a közelmúltban megjelent egy cikk  Bård Wormdal tollából a Norvégiát érintő orosz hibrid háborús fenyegetésekkel kapcsolatban, ami reakciókra sarkallta a különböző vélemények képviselőit, az orosz nagykövet facebook-bejegyzésben utasította vissza a megfogalmazott fenyegetéseket, illetve a jószomszédi viszony aláásásával és alaptalan frázisok terjesztésével vádolta meg az ilyen vélemények terjesztőit. A cikket a norvég fegyveres erők és a norvégiai orosz nagykövetség hivatalosan nem kommentálták ezidáig. Norvégia mindig is törekedett az oroszokkal való kiegyensúlyozott viszonyra a NATO-tagsággal párhuzamosan, ugyanakkor az utóbbi években agresszívebben érdekérvényesítő orosz kül- és katonapolitikai lépések miatt szélesebb közéleti párbeszéd és cselekvés is indult az esetleges orosz fenyegetés ellensúlyozására tanulmányokkal, a katonai erő fejlesztésével, a szövetségesi együttműködés erősítésével (új amerikai F-35-ös repülőgépek beszerzése), 2017-ben pedig egy 300 fős tengerészgyalogos kontingenst küldött az USA Norvégiába "a téli hadviselés gyakorlása céljából".

A hibrid konfliktus lehetősége a szórakoztatóiparban is piacképes, a norvég televízió nagy sikerrel vetítette a 2015-ben forgatott Okkupert (Megszállva) című sorozatot, amely egy nem hivatalos, de annál valósabb orosz megszállás, az ellenállás és a kollaboráció morális és politikai kérdéseit boncolgatja, a második évadot 2017 őszére ígérik (a sorozat önmagában megér egy későbbi bejegyzést).  

Az alábbiakban a norvég sajtóban megjelent cikk fordítását/összefoglalóját közöljük: 

 

Tormod Heier alezredes,  a norvég hadsereg (Forsvaret) katonai főiskolájának kutatója szerint az orosz atomfegyverek jelenléte a norvég határ közelében belerángathatja Norvégiát egy hibrid konfliktusba.  Véleménye szerint a hibrid hadviselés az orosz politikai gondolkodás szerves része, egy olyan gyűjtőfogalom, amibe beletartoznak a titkos hadműveletek, az állami szintű befolyásolási kísérletek és a propaganda.

Véleménye szerint az orosz katonai-titkosszolgálati szervek egy konfliktus esetén a következő intézkedéseket tennék:

• a finnmarki (Finnmark Norvégia legészakibb régiója, határos Oroszországgal) rendőrség kommunikációjának blokkolása,
• a vardø-i amerikai radarállomás környékén élők közti pánikkeltés, félelem gerjesztése,
• az ivóvíz megmérgezése Bergenben,
• a norvég miniszterelnök, védelmi miniszter, a katonai felsővezetők családjai, barátai elleni fenyegetések  a követségen szolgálatot teljesítő FSZB (Fegyeralnaja Szluzsba Bezopasznosztyi-Szövetségi Biztonsági Szolgálat) ügynökei részéről.
• minisztériumok központi figuráinak meggyilkolása (!).

Heier alezredes szerint egy ilyen szituáció akkor fordulhat elő, ha egy baltikumi, vagy máshol kitörő konfliktus eszkalálódik, ugyanis ebben az esetben az orosz fél biztonságban akarná tudni a Kola-félszigeten telepített nukleáris eszközeit és az északi vizeken aktív atom-tengeralattjáróit egy esetleges amerikai nukleáris támadással szemben. Egy hibrid konfliktus során Norvégiára próbálhatna nyomást gyakorolni, hogy távolítsa el fegyveres erőit az orosz-norvég határ közeléből. 

Ennek kivédésére Heier szerint a következőkre van szükség:

• a Marjata nevű ultramodern (kémhajónak is becézett) felderítőhajónak 36 órán belül képesnek kell lennie Hammerfestbe érni,
• a Barents-tenger nyugati részén repüléstilalmi övezet létrehozása,
• Svalbard körüli hajózási útvonalakról minden haditengerészeti eszköz visszavonása,
• norvég dandár állomásoztatása Alta városától délre (a fent említett helységeket ld. alább térképen).

Észak-Norvégia/Finnmark térképe Forrás: Reserchgate.net innen

A kutató szerint a hibrid műveletekkel egy időben hagyományos katonai eszközökkel is támadást intéznének az orosz erők radar- és lehallgatóállomások, felderítőhajók és repülőgépek ellen, ezzel "elvakítva és megsüketítve" a norvég fegyveres erőket, lehetetlenné téve, hogy azok egy válságszituációban gyors és helyes döntéseket hozzanak. 

A témában megszólalt még Njord Wegge, a Norvég Külpolitikai Intézet kutatója is, aki szerint valóban lehetséges Norvégia bevonódása egy ilyen hibrid háborúba egy máshol kitörő konfliktus hadszíntereként. Véleménye szerint Norvégia jelenleg nincs eléggé felkészülve egy ilyen konfliktus kezelésére, részben azért mert ezekben az új fenyegetésekben elmosódik a határ háború és béke között, és a jogrendszer is csak a hagyományos háborút tudja fogalmilag, tartalmilag kezelni. Szerinte napjaink kihívásai megkövetelik azt, hogy kicsit más módon, új megközelítéssel gondolkodjunk róluk. A NATO-val kapcsolatban megjegyezte, hogy a szövetség sincs felkészülve egy ilyen helyzetre, ugyanakkor az orosz fél célja lehet egy ilyen szituációban a NATO-beavatkozás elkerülése, ami lehetetlenné teszi nagyobb, átfogó katonai műveletek végrehajtását. A NATO szerinte továbbra is biztosíték Norvégia számára, ugyanakkor bőven van tennivaló ezügyben.

A cikkben érdekes, a katonai, diplomáciai kérdések iránt érdeklődők számára izgalmas kérdések vetődnek fel. Véleményem szerint egy olyan helyzetben, amikor az oroszokkal amúgy történelmileg kiegyensúlyozott kapcsolatra törekvő norvégoknál ilyen közéleti vita és együttgondolkodás indult el néhány éve (valószínűleg az ukrán válság hatására, ami a hibrid konfliktus egyik iskolapéldája), akkor ez valószínűleg a NATO-n belül is jelentős kérdés, és más tagállamokban is foglalkoznak vele. A szövetségben való aktív részvétel mindenképpen biztosíték egy nyugati típusú demokrácia számára, ugyanakkor erős gazdasági függés esetén, az esetlegesen felkínált előnyökért cserében végzett ellenérdekű, a szövetségesi státusszal, a demokratikus elköteleződéssel nem összeegyeztethető tevékenység bármely tagállam részéről hosszabb távon alááshatja a katonai-politikai szövetség egységét, jövőjét, teret engedve a külső fenyegetéseknek.