Itt nem volt tüzijáték, vagy légiparádé, de eső itt is esett ma, elég durva széllökésekkel kísérve. A sarki ősz/tél kezdi bemelegítésként megmutatni, mi vár az itt állomásozó kalandozó magyar csapatokra, ha nem tekernek haza sürgősen zsákmánnyal megpakolva ideiglenes őszi szálláshelyükre a Kőbambi-Viharsarok-tengelyen. Előtte azonban a kiscsaláddal bekiránduljuk a legjobb helyeket hamarosan, ennek érdekében komoly készleteket halmozok fel pelusból, gyümölcspüréből és a finn.no segítségével még egy babakocsira is szert teszünk Bodøben. Továbbra is jófej vendégek vannak többségben, köztük egy norvég csóka orosz feleséggel, a gyerekek is nagyon kedvesek voltak, norvégul, angolul és oroszul beszéltünk (az utóbbinál azt a keveset is értékelték, hogy elnyögdécseltem, hogy régen tanultam, és hogy anyukám oroszt is tanított), a fickónak hobbiból van egy 3500 hektáros kenyai kávéültetvénye, ami azért nem semmi, reméljük, fairtrade meg minden. Az oroszból egyébként egyre többet szedek vissza, amiben segít, hogy a balti srácoknak ez a közös nyelv a konyhán, a főszakács 3 héttel ezelőttig meg azt hitte, hogy bolgár vagyok, szóval biztos értem, amit magyaráz, pedig nem, mindenesetre megegyeztünk, hogy a Brat 2 hatalmas film, és király a filmzenéje, innen is ajánlom mindenkinek.
Volt egy jachtos csapat is, éjszakára a kis gondola úgy ki volt világítva, mint egy karácsonyfa, itt horgonyoztak a szállásunktól 50 méterre, de egyből levágtam, hogy nem a híres, Zuckerbergnél is gyorsabban gazdagodó csodavállalkozóról van szó, hiszen ő az Adriára szeret járni, és ahogy hallottam, kikapcsolt GPS-szel csapatják, nehogy a sörösbérenc sajtó kiszúrja az útvonalukat, szóval max tévedésből kötnének itt ki egy elég súlyosan átmulatott hét után, egy bazi nagy vargabetűvel, miközben izzadó homlokkal a pittyegő szonárhangra fókuszálnak teljes rádiócsendben a gibraltári átkeléskor, mint a das Bootban. Szerintem én is elvesztettem a fonalat, ennyi pont elég belőlem. Néhány kép, aztán csőcsákány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése