Már csak három hét maradt a szezonból, dolgozgatunk, talán nem akkora pörgéssel, de történnek érdekes dolgok. Múltkor járt nálunk egy svéd csóka, aki 5000 különböző pezsgőt tud vakon kóstolni. Olyan szaglása lehet, mint egy vadászkutyának. A főnököm szerint nem mindig olyan vidám a helyzet, mikor el kell utasítania emberek közeledését, mert nem bírja az illatukat pl ha negatív a hangulatuk, idegesek, mert bezavarja a munkában. Beszéltünk pár szót, és teljesen képben volt a magyar nyelvvel kapcsolatban, mondta, hogy a dallama az észthez és a finnhez hasonlít. Ezt mondjuk mások is mondták.
Múltkor a szabadnapom azzal kezdődött, hogy a szobám ajtajának kilincse lefittyedt belülről, ezért nem tudtam kijutni, csak telefonos segítséggel. Kiválóan sikerült a felújítás, elsőosztályú alapanyogokból dolgoztak az órabérben cigiző polski bratankik, mondhatnók a slendrián munkavégzés az én kilincsemben is kulminálódott. Vártam kicsit a karbantartónkra, miután kijutottam és elértük telefonon, neki sikerült először szerszámok nélkül érkezni, aztán pont az a torxos imbusz hiányzott, amelyik kellett volna, ezért az általam már a szolgálati dugóhúzó kisbicska-részével megkezdett kilincs-szétkapó műtétet hasonló felkészültséggel folytattuk. A torxos kulcsok hiánya kísért engem, a főzdében máig azon röhögnek talán, amikor egyedül otthon nekiálltam megcserélni az új hűtő ajtajának nyitási irányát (meglepetés szerzését kíséreltem meg végrehajtani a rendelkezésre álló erők és eszközök bevonásával). Levenni még sikerült is, de torxos imbusz nélkül megcserélni már nem tudtam. Elég komoly logisztikai műveletté vált a kávézás (áá, jó lesz az tej nélkül is!) és a másnapi reggeli. Másnap fel is szerelkeztem az OBI-ban, de addigra már senki nem akarta elhinni az őrült tudósoknál, hogy nem máig is egyben emeljük le a hűtőajtót. Szóval, csak csínján, gondos tervezés után, nyugodtan, szépen tessék dolgokba belekezdeni, nem ám úgy hübelebalázs módjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése