Békésen csordogál az élet kis falunkban és az étteremben egyaránt. A múltkor michelin-csillagos olasz szakácsok jöttek megünnepelni a szárított tőkehalat (tørrfisk/stockfish/stoccofisso), melynek keretében 5 fogásos vacsora volt, a desszert kivételével mindenben stockfish volt, de gyanúm szerint legalább nyomokban még a kávés habparfé is tartalmazott halat. Dumcsiztam egy svéd csókával, aki hiányolja a Piros aranyat a svéd boltokból, mert szeretne magyarosan főzni, sokat járt hozzánk régen F1-et nézni, valamint ismeri azt a szarvascsorda-tulajdonost, akinek a jószágát valami pernahajder levadászta tisztázatlan körülmények között, helikopáterrel, vagy anélkül. Bezony, kicsi a világ errefelé és kisebb felhördülés van ebből arrafelé... szórakoztató volt a magyar konyha és az orvvadászat nemzetkarakterológiai összevont elemzése, de azért az utóbbi nem tölt el büszkeséggel...
Az időjárás igen vicces továbbra is, egymást váltja a szikrázó napsütés, jégverés és hófúvás napon belül akár többször is. Fantasztikus, hogy mennyire radikálisan változnak a napszakok, 7 hét alatt, mióta itt vagyok, 6-7 órával nőtt a nappalok időtartama, jól haladunk a nyári 24 órás világosság felé, semmi kétség. Részben a tavaszi zsongás és tettvágy, valamint a magas sörárak voltak a katalizátorai annak, hogy az egyik kollégával kis kézműves szakkörünk bevásárolt Leknesben és megfőztük sűrítményből az első sörünket (én Scottish Exportot), szépen kotyog az erjesztővödörben, hamarosan palackozás.
Néhány nap múlva indulás haza ügyintézés, szavazás és családegyesítés céljából. Április végén valószínűleg fordulatokban gazdag és igen eseménydús időszak veszi kezdetét, majd tudósítok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése