Reinebringen

Igen, innen készülnek a leglélegzetelállítóbb fotók Lofotenről. 448m, de magasabbnak látszik, mert mi tengerszinten vagyunk, a Reine felőli oldal meg függőleges sziklafal. Közel sem az egyetlen hegy, ahová érdemes felmászni, de én Reinéban lakom, minden nap látom, ezért mentem fel eddig hétszer. Először csak tavaly augusztusban, akkor még csak részben volt kész az 1566 lépcső, amit serpák építettek részben adakozásból idén májusban sem volt még kész az alja,  el lehetett szórakozni, hogy csupasz sziklán, vízmosáson keresztül hogy menjen az okos kiránduló tovább rögtön az elején. Az ösvényt 2016 óta többször lezárták, mi is mondtuk a lelkes turistákoknak, hogy veszélyesnek van nyilvánítva, perszehogy ettől még csomóan nekivágtak, mert fizikailag nem lehetett lezárni. Szakaszosan építkeztek, a köveket helikopterrel hordták a serpák keze alá a hegyoldalba, idén júliusban kész lett nagyjából, összesen hét millió koronát költöttek rá, de a biztonság miatt megérte, sajnos hét év alatt négyen haltak meg mászás közben, a mentőhelikopter elég rendszeres látvány errefelé. Az utolsó 50 méteres szakaszon, ahol még nincs lépcső, továbbra is vízmosás és kövek alkotják az ösvényt. 

A lépcsős ösvény elég meredek, jól próbára teszi a lábakat és a tüdőt. Bár napi 8-10km-t simán gyaloglok a melóban, ez nem sokat jelent, leginkább a 20 éves emlékek jöttek  elő kyokushin karate edzésekről  minden alkalommal (osu), mikor egymást cipeltük fel, békaszökdeltünk a gátőrháznál a vízmérőlépcsőn a nyári melegben. Az is jó volt, most is van minden, sisu, Ómagyar Mária-siralom, 170-es pulzus halántékon mérve, meg "egyáltalán  mi  a francot keresek én itt..." Felérve viszont mindig úgy érzem, megérte. Minden évszakban gyönyörű, tavasztól őszig  próbálkoztam, valszeg hóban-jégen kicsit trükkös feljutni, de akit érdekel, vannak blogok, honlapok, amelyek adnak útmutatást téli mászáshoz. Fontos a réteges öltözködés, odafent sokkal jobban fúj a szél, mint lent, valamint a hőmérséklet is alacsonyabb. Leginkább reggel, vagy este, a nyári világos éjszakák alatt éjjel is ajánlom a mászást, de főszezonban napközben több százan mennek fel, amit én inkább kihagyok. Parkolni a Reinehalsen-nél a falu bejáratánál, illetve bent a faluban, vagy Djupfjordbrua parkolóban lehet, a híd mellett közvetlenül. Nagyon zavaró, hogy sokan közvetlenül a hegy alá, az amúgy is szűk út szélén, néha a Ramsvik alagút bejárata közelében parkolnak le, nyitogatják  az ajtókat, az úton állva málháznak fel hátizsákot,  iszonyú balesetveszélyes, a hajam égnek áll, mikor ilyet látok. Jó mászást, utána gyertek be Reinéba az étterembe egy sörre, dumcsira, egy jót enni!

Alább képek a korábbi túrákról:

október eleje

július végén éjjel

júliusban

májusban

Élet a sarki gyárban

Héjj,

Tavasz óta bezony nem írtam, pedig volt minden, mint a búcsúban, emberek jöttek-mentek, a tavalyi heroikus küzdelem után a karatés bajtársnő, Anita is visszatért egy 3 hetes brutális szezonkezdő zúzás erejéig. A főszezonnak 6,5 emberrel (egyikük félállásban) vágtam neki, északi és közepesen kelet-európai 5 lánnyal és 2 sráccal. 3 svéd, 2 cseh, 1 lengyel, 1 angol (őt tavaly stopposként felvettem Fredvang magasságában, dumáltunk, majd küldött egy cv-t, néhány keményebb este után azon nevettünk bárcsak ki se tette volna a hüvelykujját, vagy várt volna még egy autót a magyar Skoda Octavia elhaladtáig...)

Brutál volt pár hét, voltunk elegen, de mindig történik valami, betegség, ilyesmi, szóval elég rugalmas a munkaidőm, de korántsem olyan vészes 250-300 órás hónapjaim vannak, mint tavaly. Várhatóak tektonikai mozgások a személyzetben, de még nem írok róla, csak gondolkodom a megoldáson. Volt idő pár kisebb túrára is, Kvalvika, Reinebringen, ahová megépítették a serpák a lépcsőket, jó magas lépcsőfokok és bazisok van belőlük, ki lehet dögleni rendesen. 

Hajnali Reine a Reinebringen-ről

Kismaci megkezdte az ovit, az óvónők kiképzést kaptak az anyukájától olyan  magyar szavak elsajátítására, mint a pisi meg kaki, mert bár angolul és norvégul is csomó mindent megért, de Kulturkampf és nordnorsk ide, vagy oda, máshogy nem fog szólni, oszt nézhetnek. "A nem akarok a rontás autóba ülni" egyelőre nem képezi a az óvónők képzési anyagának részét, elég, ha én tudom, hogy most épp lázadás és rebellpunk percek következnek.

Az ovi mögöttes területe

Végezetül hadd valljam be, hogy nagy motivációt jelentett a blogolás folytatására Tünde és Krisztián látogatása az étteremben, ők jegyzik Az élet sója blogot, remek összefoglaló Lofotenről, jól be vagyok linkelve, tök sokan olvasták azóta a hunviking sagákat, ideje volt frissíteni.