Fonalfelvétel 10 hónap után

Hát, Búék, meg akkó' itt volnék közel egy év után!

A tavalyi munkanélküliség után volt négy hónap a nyáron, kora ősszel, amikor a világ és eddigi életem egyik legjobb munkahelyén melóztam, a reine-i kultúrház/galéria/szuvenírbolt/kávézóban, rengeteg norvég és finn vendégünk volt, augusztusban németek is, de sajna jött a második felvonás és októberben becsuktuk a boltot. Node sebaj, ha visszatérnek a turisták, nyithatunk mi is, sőt a főnökeim megpálzázták és elnyerték a jogot, hogy a Lofotodden Nasjonalpark (Norvégia legújabb nemzeti parkja) látogatóközpontját hozzuk létre az épületben. Októbertől januárig újabb kör munkanélküliség három hónapig, de szerencsére itt nem dörgölnek olyat az ember orra alá (világéletükben csak és kizárólag) politikusok, hogy nincs ingyenebéd, ezért belerúgunk 3 hónap után az árokba, hiába fizettél be TB-t és adót akár évtizedekig. Na szóval, bár a munkhelyem újranyitásáig kapnék munkanélkülit, nem is unatkoztam (kislányommal gangsztulás, edzegetés, séta, olvasás, sorozatok, felújítás, sörfőzés), de valami romantikus mikroklimatikus inspiráció miatt (itt 5000 éve a hal az élet, szerettem volna megtapasztalni kicsit) megkérdeztem a helyi halüzemben, hogy kellenék-e, és kellettem.       

Többnyire lengyelekkel és néhány norvéggal dolgozom együtt, azon lengyelekkel, akik nem beszélnek semmilyen nyelven, egy nagyon alapszókincsű angol-norvég-orosz-lengyel keveréknyelvet használok, nyelvtan nélkül, egészen beválik, míg valaki jő és kisegít. Brutál kemény fizikai munka, minden tiszteletem a húsipari dolgozóké, meg a bányászoké. Naponta 5-10 tonnányi halat, jeget, és sót is megmozgatok kézzel, késsel, lapáttal. Van, hogy fél napot (uzsonna- és ebédszünetet leszámítva) egy helyben állok egy késsel, és halat belezek, kicsit, nagyot, vagy kés nélkül a már felvágottakat. Kicsit karate-kides mozgáskultúra, tudjátok, mikor a kerítésfestéstől és a kocsimosástól lesz harcos, de nem áll messze az én valóságomtól. Sosem gondoltam volna, hogy a "Tűzoltó leszel s katona" verssorra egyből rávághattam volna gyermekkoromban, hogy halakat belező juhász, node most ez van, jól kigyúrom magam, norvég podcasteket hallgatok történelmi, politikai, kulturális témában, de otthoni közéleti műsorokat is (de csak ésszel, nem vagyok már önmagam ellensége az otthoni hírfogyasztást tekintve), valamint készítettem egy indusztriálisan vikingmetálosan punkos válogatást, no attól aztán berserker-üzemmódban lehet fröcsögtetni a zsigereket. Kajára vonnak le a fizuból, de van meleg ebéd, meg vacsora is, de én általában előbb végzek, ebből a szempontből már helyinek vagyok elkönyvelve, majd a szezonban kell sokat ráhúzni, mikor egymást érik a kirakodó halászhajók.

Nemsoká indul a Lofotskrei, amikor ideérnek párzani a Barents-tengerről a tőkehalak (skrei, torsk), és a kifogott tőkehalak nagy részét a korábban esetleg már látott faállványokon megszárítják 2,5 hónap alatt. a fejekből füzérek készülnek és azok is mennek száradni, utána szó szerint mennek a levesbe Nigériába, ahol a Biafra-polgárháború óta imádják, mert Norvégia azt küldte segélyként. Na, azt vicces csinálni, a tőkehalfejek 1-2 kilósak, zsinórral és egy bazinagy kötőtűvel összefűzünk 12-15-öt, és úgy megy ládába, majd fel a faállványra. Van egy lengyel haverom, vele tervezünk összerakni egy kis dokumentarista videót a Skreisesongr-ról, ha meglesz, belinkelem.

Hát, most perújrafelvételként ennyi, mindenki vigyázzon magára!

Északi fény Reine felett (a szerző felvétele)

Reinebringen és Reinehalsen (fotó: Stormcorner Boy)

Reménykedés, kibekkelés

Hát héjj!


Igen-igen megcsappant aktivitás mellett várjuk a járvány levonulását, itt Norgéban mot mintha úgy tűnne, egészen lelassult a terjedés, nálunk Moskenes kommunében 0 fő (kommune = önkormányzat, legkisebb közig. egység, de lehet járásként is értelmezni a ritkán lakott területeken), Flakstad-ban (szomszédban) mai infó szerint 4, Vestvagøy-ön 3, Vågan-ban 2 fertőzött van. Az északi kis kommunék bevezették az elszigetelődést a déli megyéktől hetekkel ezelőtt, mert ott sokkal gyorsabban terjedt a járvány. Bárki aki Nordland megyétől délre volt, illetve onnan érkezik, 2 hétre karanténba megy, egyes lofoteni kommunék Finnmark-kal, Troms-szal, tehát a maradék 2 északi területtel szemben is bevezették ezt a korlátozást.


Turisták hijján rövid időn belül rekorderek lettünk munkanélküliségben, 18%-al, járási szinten 97 ember érintett, köztük a kommunában élő munkaképes felnőtt magyar állampolgárok 100%-a is. (ez utóbbi a saját, rövid fejszámolással készített statisztikám, nyehhe). Norvégiában a 2. vh óta nem volt ennyi munkanélküli, mintegy 400 ezer ember az 5 millióból. Jó hír azonban, hogy jelen állás szerint április 20-án kinyit az ovi, a remete-életmódot feladva mehet újra a bandázás és okosodás a legkisebb hunviking lánynak. Múltkor az ő segítségével tudatosult bennem, hogy itt a hóevés teljesen elfogadott norma, az óvónénik által nem üldözött szokás, 5 hónapos közösségkovácsoló aktivitás egy évben, mint felnőtteknek a cigi- es kávészünet, szóval az ellene való harc kissé reménytelen. 


Gondolom mindenki 80000 tipett kapott, olvasott, mit csináljon otthon, de ez az időszak lelkiismeret-furdalás nélkül tényleg a túlzásba vitt film- és sorozatnézésé. Ajánlani tudom a 22-es csapdája (Catch-22), a Híd (Broen/Bron, dán-svéd), Miután a por leülepedett (ha van már magyar címe, valszeg ez lehet, amúgy: Når støvet har lagt sig/dánul) valamint a Springflo (svéd) sorozatokat, a 22 mérföld (Mile 22), a Nincs kiszállás (Commuter) és az Égi lovagok (Flyboys) c. filmeket. Norvég felirattal megtekintve a fentieket pedig még inkább megnyugtatom magam, hogy ez teljesen indokolt es hasznos időtöltés, érdekesebbé tett nyelvtanulás, rossz időben különösen. Nincs kertem, amit elhanyagolnék, home office-rol az esetemben sajnos nem beszélhetünk. Lehet még bent kondizni, nyújtani, egészen kezdek rákapni. Az idő eddig nem volt túl kegyes hozzánk, kiránduláskor pedig itt meglenne bőven a 2 méter, nem egy Tihany, vagy Margitsziget kategóriájú lenne a népsűrűség egy szebb napon. Azért 1-2 hetente el lehet jutni kirándulni, bár nehezitő körülmény, hogy leesik 20-30cm hó, ami 2 nap múlva elolvad, es létrehoz 20 cm vizet a laposabb helyeken. Később megfagy, és jégpályává válik minden. A hazai viszonyok közül a szép, enyhe tavasz hiányzik a legjobban, vagy mondjuk kiülni a teraszra tesóimnál Pesten, vagy Bokroson, vagy anyukámnál a Viharsarokban.


Mindenki vigyázzon magára és másokra! Lehet kreatívkodni, sütni-főzni, kézműveskedni, gyereket okosítani, konfliktust kezelni, webshopból sört rendelni (főleg Mad Scientistet, hogy kraftsör alma materemet népszerűsítsem), távsörözni a barátokkal, megtanulni egy új nyelvet alapfokon, vagy felújítani a lakást. A lehetőségek tárháza végtelen, és egy rossz, bizonytalan ideig tartó szituból tök jó dolgokat is kihozhatunk. Tudom, ez a munkanélkülivé váló sorstársakat csak mértekkel vigasztalja, nekik kitartást kívánok, és ha tehetik, a munkakereséses stressz helyett lazítsanak, jelenleg ez az egyik dolog, ami előrébb visz ott belül. Nem kívánok sok locsolót a lányoknak, majd legközelebb.





Hamnøy





Flakstad beach

Behavazott elszigetelődés

Na, a természet is azt akarja, hogy mindenki maradjon a valagán, tanuljon meg bezárkózni, egy darabig nyughasson, addig sem segítjük a fertőzés terjedését. Olyan havazás van, hófúvással, hogy lezárták az utakat, buszok nem járnak. Addig is kevésbé fáj a szívem a karantén 3. napja miatt. A helyi tanács begyűjtötte az érintettek adatait, az egyik airbnb ház bulikaranténba zárta magukat kollektíven. Boltba el lehet menni, csak dolgozni nem meg közel másokhoz. Ezt azért sietve osztottam meg a kollégákkal, mielőtt megdobálnak, kutyát uszítanak rám a helyiek, mittomén.

Sajnos itt is sokszor elég nagy a fejetlenség, Osloból a karanténszabályokra fittyet hányva még a külföldiek repterekről visszafordítása előtt továbbengedtek repülővel 32 thai turistát, Leknesben meg nem engedték őket a szállásukra. Kollégám tapasztalta, hogy egy helyen az ázsiai turistákkal szabályosan ellenségesek voltak a helyiek. A félelem, stressz jó és rossz dolgokat is kihoz az emberekből. Itt isvan boltfosztás néhol, sőt norvégok Svédországba mentek túlvásárolni magukat. 900 körül volt tegnap a fertőzöttek száma, itt felénk egy sincs egyelőre (kopp-kopp), Hadselben és Bodøben találtak egyet és hatot eddig. Oslo és a nagyobb városok kásásabbak, de az emberek nagy része tényleg jól kezeli a dolgokat eddig. Oroszország lezárta a fenti határt, a három észak-norvég megye (Finnmark, Troms, Nordland)  pedig a svéd határt szeretnék lezáratni, ahol kicsit mintha elengednék a dolgokat hozzánk képest. Bezárjuk a hotelt, valszeg hétfőn. Kapunk majd tán vmi pénzt, de lehet, nekem a karanténra nem jár semmi. Egyefene, már azon jár az eszem, utána mit csinálok. 

Itt leszünk egy darabig turisták, így munka nélkül,  csomó hal a vízben, eddig nem horgásztam, de el kéne kezdeni, tengerből horgászni nem engedélyköteles. Nem is beszéltünk róla, csak gondolkodtam rajta és Macikám  horgászbotot kért a közelgő 4. szülinapjára! Őrületes túlélő és válságkezelő nyuszi ő. Sellőcsalád babákat is kért, de remélem, nem az a terve, hogy azokat behajigálja hogy kihalászhassam. Mindenki vigyázzon magára meg másokra!

Majd pl. itt horgászunk ;)

Karantén a jobb oldalon, fsz.

Catogården, bulikarantén

Karantén északon

Szevaaaasztok!

Kedves naplóm, elsø estém a karanténban... Ma itt is kihirdették a rendkívüli intézkedéseket: ovi, isi, egyetem bezár, 1 méteres szabály az éttermekben, mindenki otthoni karanténba, aki február 27. óta jött vissza Norvégiába (2 hét a visszaérkezéstől, így nekem 1 hét itthon) Sajnos ebbe beleesünk mi is a múlt heti pesti kiruccanás után. 6-kor lépett életbe, boltba még elmentem. Átfutottak az agyamon olyanok  mint a Trainspotting hidegelvonós  jelenete a bedeszkázással meg a vödrök számával, valamint az összes katasztrófafilm, zombikkal, betegséggel. 

Azon gondolkodom, hogy mire visszamegyek dolgozni, nem lesz egy turista sem sztem (csak ma a Widerøe és a Norwegian 1500+4000 járatot szüntetett meg nyárig), akkor meg munka sem. Ördögszekeret és halszagot visz majd téli szél, mikor arcomat megcsaphatja újra a szabadság friss levegője. Pedig a járvány ázsiai meg európai terjedése közben is annyi vendég volt, hogy elképesztő, kicsit el is fáradtam, egyetlen beosztottal reggeli, ebéd, vacsora hetekig. 

Szóval olvasás, dumcsi a haverokkal telefonon, konyháról kapok elemózsiát, 23 liternyi sörfióka kotyog, bugyog, nem lesz itt gond, a hírekből meg úgy megtanulok norvégul, hogy ihajj. Az megnyugtat, hogy kis közösség a mienk, át fogjuk vészelni. Mindenki vigyázzon magára, mossatok sokat kezet! 

Reinebringen

Igen, innen készülnek a leglélegzetelállítóbb fotók Lofotenről. 448m, de magasabbnak látszik, mert mi tengerszinten vagyunk, a Reine felőli oldal meg függőleges sziklafal. Közel sem az egyetlen hegy, ahová érdemes felmászni, de én Reinéban lakom, minden nap látom, ezért mentem fel eddig hétszer. Először csak tavaly augusztusban, akkor még csak részben volt kész az 1566 lépcső, amit serpák építettek részben adakozásból idén májusban sem volt még kész az alja,  el lehetett szórakozni, hogy csupasz sziklán, vízmosáson keresztül hogy menjen az okos kiránduló tovább rögtön az elején. Az ösvényt 2016 óta többször lezárták, mi is mondtuk a lelkes turistákoknak, hogy veszélyesnek van nyilvánítva, perszehogy ettől még csomóan nekivágtak, mert fizikailag nem lehetett lezárni. Szakaszosan építkeztek, a köveket helikopterrel hordták a serpák keze alá a hegyoldalba, idén júliusban kész lett nagyjából, összesen hét millió koronát költöttek rá, de a biztonság miatt megérte, sajnos hét év alatt négyen haltak meg mászás közben, a mentőhelikopter elég rendszeres látvány errefelé. Az utolsó 50 méteres szakaszon, ahol még nincs lépcső, továbbra is vízmosás és kövek alkotják az ösvényt. 

A lépcsős ösvény elég meredek, jól próbára teszi a lábakat és a tüdőt. Bár napi 8-10km-t simán gyaloglok a melóban, ez nem sokat jelent, leginkább a 20 éves emlékek jöttek  elő kyokushin karate edzésekről  minden alkalommal (osu), mikor egymást cipeltük fel, békaszökdeltünk a gátőrháznál a vízmérőlépcsőn a nyári melegben. Az is jó volt, most is van minden, sisu, Ómagyar Mária-siralom, 170-es pulzus halántékon mérve, meg "egyáltalán  mi  a francot keresek én itt..." Felérve viszont mindig úgy érzem, megérte. Minden évszakban gyönyörű, tavasztól őszig  próbálkoztam, valszeg hóban-jégen kicsit trükkös feljutni, de akit érdekel, vannak blogok, honlapok, amelyek adnak útmutatást téli mászáshoz. Fontos a réteges öltözködés, odafent sokkal jobban fúj a szél, mint lent, valamint a hőmérséklet is alacsonyabb. Leginkább reggel, vagy este, a nyári világos éjszakák alatt éjjel is ajánlom a mászást, de főszezonban napközben több százan mennek fel, amit én inkább kihagyok. Parkolni a Reinehalsen-nél a falu bejáratánál, illetve bent a faluban, vagy Djupfjordbrua parkolóban lehet, a híd mellett közvetlenül. Nagyon zavaró, hogy sokan közvetlenül a hegy alá, az amúgy is szűk út szélén, néha a Ramsvik alagút bejárata közelében parkolnak le, nyitogatják  az ajtókat, az úton állva málháznak fel hátizsákot,  iszonyú balesetveszélyes, a hajam égnek áll, mikor ilyet látok. Jó mászást, utána gyertek be Reinéba az étterembe egy sörre, dumcsira, egy jót enni!

Alább képek a korábbi túrákról:

október eleje

július végén éjjel

júliusban

májusban

Rocktóber Lofotenen

Héjjj!

Lassan közeleg október vége, mikor bezár a bazár januárig, novemberben kicsit maradok nyugton munka nélkül, de az ovi nem áll le, Kismanó énekel és számol norskul, de angolul is sokat érteget, büszke vagyok rá. Múltkor fürdéskor bejelentette, hogy ferdig (mert az oviban nem értik, hogy "kész vagyok"). Biztosan nehéz megbírkozni kisgyerekként a többnyelvű közeggel, de az oviban elég segítőkészek, mi is igyekszünk velük minél többet már angol helyett norvégul beszélni. Múltkor azt is megosztotta, hogy megy az oviba, játszani a viking barátaival.  Óriási. Gigantikus skål és hurrá, mit mondhatnék még?

A leállás után, téli álom helyett majd igyekszem blogolni, hasznos infókat felpakolni, igény az volna rá, két hét alatt öt magyar látogatóm is volt az étteremben Balázs a kiscsaládjával két hete, Petra és Krisztián meg pár napja, innen is üdv nekik! Tök jó érzés, hogy innen is tájékozódik az utazó, szóval tényleg informatívabbá teszem majd a posztokat, ahol látnivalókat, tudnivalókat osztok meg. Szeptember és eddig az október több vendéget hozott a tavalyinál, szerencsére idén nem egyetlen beosztottal vágtam neki az októbernek, két pincérlány maradt, igaz, egyikük az angol srác szabija alatt északi fényes túrákat is vezet, a másik meg besegít a lengyel takarítónőknek. Idén kevesebbet dolgoztam óraszámban, stresszfaktorban viszont közel azonos volt, de majd lesz jobb. Talán tanulok is a tapasztalatokból. 

Élet a sarki gyárban

Héjj,

Tavasz óta bezony nem írtam, pedig volt minden, mint a búcsúban, emberek jöttek-mentek, a tavalyi heroikus küzdelem után a karatés bajtársnő, Anita is visszatért egy 3 hetes brutális szezonkezdő zúzás erejéig. A főszezonnak 6,5 emberrel (egyikük félállásban) vágtam neki, északi és közepesen kelet-európai 5 lánnyal és 2 sráccal. 3 svéd, 2 cseh, 1 lengyel, 1 angol (őt tavaly stopposként felvettem Fredvang magasságában, dumáltunk, majd küldött egy cv-t, néhány keményebb este után azon nevettünk bárcsak ki se tette volna a hüvelykujját, vagy várt volna még egy autót a magyar Skoda Octavia elhaladtáig...)

Brutál volt pár hét, voltunk elegen, de mindig történik valami, betegség, ilyesmi, szóval elég rugalmas a munkaidőm, de korántsem olyan vészes 250-300 órás hónapjaim vannak, mint tavaly. Várhatóak tektonikai mozgások a személyzetben, de még nem írok róla, csak gondolkodom a megoldáson. Volt idő pár kisebb túrára is, Kvalvika, Reinebringen, ahová megépítették a serpák a lépcsőket, jó magas lépcsőfokok és bazisok van belőlük, ki lehet dögleni rendesen. 

Hajnali Reine a Reinebringen-ről

Kismaci megkezdte az ovit, az óvónők kiképzést kaptak az anyukájától olyan  magyar szavak elsajátítására, mint a pisi meg kaki, mert bár angolul és norvégul is csomó mindent megért, de Kulturkampf és nordnorsk ide, vagy oda, máshogy nem fog szólni, oszt nézhetnek. "A nem akarok a rontás autóba ülni" egyelőre nem képezi a az óvónők képzési anyagának részét, elég, ha én tudom, hogy most épp lázadás és rebellpunk percek következnek.

Az ovi mögöttes területe

Végezetül hadd valljam be, hogy nagy motivációt jelentett a blogolás folytatására Tünde és Krisztián látogatása az étteremben, ők jegyzik Az élet sója blogot, remek összefoglaló Lofotenről, jól be vagyok linkelve, tök sokan olvasták azóta a hunviking sagákat, ideje volt frissíteni.